Első fanfiction( +18!)

Szeretném közszemlére tenni első fanficemet. Jó olvasást hozzá! Mindent köszönök hollowRukiának és dobedobenak!:)
Természetesen Bleach fandom, minden jog Kubo Tite tulajdona, hasznom nem származik a történet megírásából.A páros GrimmIchi, a történet yaoi, szóval +18, mindenki tartsa be, sen,ki orvosi kezelését nem fogom fizetni!:)



Vágy...

Ichigo a tükör előtt állt. Éppen szokásos esti rutinját végezte: vacsora, utána a jóleső zuhany, majd a fogmosás. Ez utóbbi azonban ma este a megszokottnál is tovább tartott. Már hosszú percek óta azon gondolkodott, ami ma is megtörtént. Persze, hogy harcoltak Grimmjow-val és persze, hogy…

A fenébe, már megint én vesztettem! De mi van velem mostanában?

Tudta, ezek nem olyan vérre menő csaták kettőjük között, de mégis dühítette. Mindig, mikor ellenfele közel került hozzá, egy pillanatra teljesen másra gondolt. De ezeket a gondolatokat mindig elhessegette, mert hogy nézne már ki, ha egy pasi tetszene neki… Ugyan, ez baromság. De eddig még sosem okozott neki gondot, ha harcban centikre került egy másik férfi arcától.

Gondolatait az ajtó elől bekiabáló Yuzu zavarta meg. Türelmetlenül kopogtatott, majd végül résnyire nyitotta az ajtót.
− Ichi-nii, megyünk lefeküdni! Minden rendben lesz? – kérdezte a lány.
− Persze, Yuzu, ne aggódj már állandóan! –válaszolta a fiú. Lassan eszébe jutott, hogy mióta is lehet odabent, ha a lányok már alváshoz készülnek. Biztos a lenti fürdőben fürödtek meg. Persze, nyilvánvaló, hiszen ő már vacsora óta bitorolja az emeletit. Ahogy ezt agya feldolgozta, már vette is pólóját és elindult a szobája felé.

Kinyitotta az ajtót, de arra a látványra, ami ott várta, nem volt felkészülve. A Sexta Espada kényelmesen, egyik lábát felhúzva feküdt hősünk ágyán, izmos karjait használva párnának. Hirtelen szóhoz sem jutott, csak egy határozott mozdulattal becsapta az ajtót és háttal neki dőlt.
− Mégis mi a francot keresel itt, te idióta?!
− Ne kiabálj, Shinigami! A végén meghallják a húgaid! – és megjelent száján az a szokásos, hátborzongató vigyor.
− Akkor válaszolj végre! Ugye nem akarsz megint harcolni? Fáradt vagyok, gyere vissza holnap. – Ichigo ekkor elindult az asztala felé. Igyekezett a lehető legkevesebb tudomást venni vendégéről. Leült a székre, és még egyszer átnézte a másnapi dolgozat anyagát. Hallotta, ahogy az ágy nyikorogni kezd, majd súlyos léptek közeledtek felé. Arra gondolt, az arrancar biztosan megunta és visszamegy végre Las Nochesbe. Azonban messze nem ez következett.

Grimmjow állt a látszólag könyveibe feledkezett fiú mögött. Azon gondolkodott, vajon miért olyan furcsa mostanában kedvenc ellenfele.
− Sokáig akarsz még bámulni? Így nem tudok tanulni! – szólt szigorú, már-már ideges hangon Ichigo.
− Egészen más terveim vannak veled… − a fiú már szinte látta azt a mosolyt, és azon gondolkozott, hogy meneküljön a szorult helyzetből. Mielőtt bármit is tehetett volna, az Espada megfogta a széket és egy határozott mozdulattal megfordította. Meglepődni sem volt elég ideje, az arrancar megmarkolta a nyakát, majd felrántotta ülő helyzetéből és vadul megcsókolta. Gyors volt és szenvedélyes, de arra épp elég, hogy Ichigóban feléledjen a vágy, hogy visszacsókoljon. Amikor végre eltávolodtak egymástól, a fiatalabbik felordított.
− Mégis mi a jó büdös francot csinálsz, te idióta barom?! – ellökte magától az Espadát, majd tüntetőleg elkezdte jobb karjával a száját törölgetni.
− Felesleges megjátszani shinigami, nem vagyok teljesen hülye! Azt hitted nem veszem észre…? Egyébként is, az előbb visszacsókoltál. − és elnevette magát. Ichigo annyira meglepődött, hogy nem tudott megszólalni.
− Mégis mi a francra jöttél rá nagyokos? – szólalt meg végül, még mindig kicsit megszeppenve.
− Te kívánsz engem, igaz? – Grimmjow egyre csak közeledett a fiú felé, aki hirtelen még levegőt venni is elfelejtett. Amint megállt előtte, mélyen a szemébe nézett s megint elkezdett közelebb hajolni hozzá. Ichigo tudta, ez a legrosszabb, amit tehet, de nem tudott és talán már nem is akart parancsolni magának. Megfogta az Espada arcát és megcsókolta. Ajkai vadul ütköztek a meglepődött arrancar szájának, aki nem gondolta, hogy ennyire egyszerű lesz. Kinyitotta, hogy beengedje a fiatalabbik nyelvét, hogy ez után azok vad táncba kezdjenek. Grimmjow gondolta, itt a nagy alkalom, megfogta a fiú derekát és finoman az ágy felé kezdte tolni. Ichigo nem ellenkezett. Tudta, hogy nagyon nem kellene ezt tennie, de jól esett neki és érdekelte a folytatás.

Amikor az ágyhoz értek, a Sexta egy határozott mozdulattal megszakította a csókot, majd ugyanazzal a lendülettel levette partnere pólóját. Újra csókban forrtak össze, amely az eddigieknél is sokkal szenvedélyesebb volt, hiszen már mindketten csak egyet akartak. Ahogy nyelveik pörögtek a másik szájában, Grimmjow keze elkezdte simogatni a fiú mellkasát, majd ujjaival kezdte izgatni egyik mellbimbóját, másik kezével pedig még közelebb húzta a shinigamit. Ichigo megszakította a csókot s nyögött egyet. Most ő volt határozott és a földre dobta az arrancar fehér felsőjét, de még ez sem volt elég neki. Hátradöntötte az ágyon partnerét és elkezdte a nyakát csókolgatni. Grimmjow élvezte a játékot, egyre jobban tetszett neki a fiú hevessége, hagyta hát, hagy szórakozzon. Ichigo eközben már a mellkasát ízlelgette, majd a mellbimbóihoz ért. Elkezdte szívni az egyiket, nyelvével vadul körözött, még a másikat ujjai közé szorította. Grimmjow sóhajtott, majd lökött egyet a csípőjével. Tudta, Ichigo pont olyan pózban ült, hogy férfiasságuk összeért, és be is jöttek számításai. A vékony hakamán és az Ichigon levő boxeren keresztül érezték, mennyire ugyanazt akarják mindketten. A fiatalabbik felnyögött, szemei egyre homályosabban voltak a vágytól. Az Espada elérte célját, Kurosaki kihámozta hakamájából, majd vadul rávetette magát Grimmjow büszkeségére. Olyan tempót diktált, amit az Espada egyre nehezebben tudott tartani. Belemarkolt a fiú hajába, jelezve neki, hogy vagy most azonnal beteszik, vagy el fog menni. Ichigo értette a célzást és feljebb kúszott partnere testén. Csókban forrtak össze. Grimmjow egyre jobban felizgult, mikor érezte saját ízét a fiú szájában, majd egyik ujját végighúzva a fiú hátán, és minden előzetes jel nélkül belehatolt. Ichigo felnyögött, fájdalommal vegyes gyönyör érződött hangjában. Ez azonban csak még jobban felizgatta az Espadát, így már egyáltalán nem tudott parancsolni magának. Felült, Kurosakit az ölébe húzta. Ichigo értette a célzást, bár kicsit megijedt, hogy nem tágította ki eléggé, de már őt sem igazán érdekelte. Lábait partnere dereka köré fonta és úgy helyezkedett, hogy ha Grimmjow leengedi, akkor annak pénisze épp célba találjon. Ez így is történt. Az arrancar a gyönyörtől, a shinigami a fájdalomtól nyögött fel, de mindketten azonnal mozogni kezdtek. Pár perc múlva teljesen összehangolták a tempót, és egyre gyorsabbak lettek. A kék hajú épp egy csókot akart adni alkalmi partnerének ajkaira, amikor az nyögött egyet. Grimmjow érezte, egyenesben van, eltalálta azt a pontot, amit keresett. Még gyorsabban mozgott a vékony testben, közben pedig egyik kezébe fogta Ichigo büszkeségét és elkezdte izgatni. Kurosaki egyre artikulálatlanabbul nyögött fel, szemei egyre sötétebbek lettek, végül egész testét remegés rázta meg, minden izma megfeszült és utolérte az orgazmus. A Sexta még próbált párszor belehatolni a fiúba, de néhány pillanat múlva ő is elélvezett.

Kegyetlenül ledobta magáról a még mindig nehezen lélegző fiút, aki a fal mellett érte az ágyat. Grimmjow nyögött egyet, aztán felkelt és öltözni kezdett. Ichigo meglepődve nézte a műveletet, aztán amikor végre beszélni is tudott, megkérdezte az Espadát, mégis hová készül.
− Megkaptam, amiért jöttem, Te is, amit hetek óta akarsz. Holnap jövök és szétrúgom a segged, de próbálj a mainál jobban ellenállni! – a szokásos vigyorral a képén eltűnt az előbb nyitott átjáróban. Ichigo csak feküdt az ágyon, lassan magára húzta a takarót és azon gondolkodott, tényleg mennyivel jobban érzi magát és elméletben végigjátszotta, hogy győzi le holnap a Sexta Espadát, immár a csatatéren.